Kategóriák

Fizetési megoldás

Házhozszállítás a Fáma futárszolgálattal

Elérhetőségek


PRANA-Design Kft.
Tel.:+36 1 205 4602
+36 30 533 8313
1039,Budapest
Árpád utca 21/C 

Fogyasztó Barát Tájékoztató

Tanúsítvány

SSL Certificate
PRANA-Design Blog
2019.07.20 16:13

Diószegi Ádám jógaoktatóval beszélgettünk - interjú sorozat 1.

Diószegi Ádám jógaoktatóval beszélgettünk út keresésről, testről, lélekről, önismereti útról és természetesen jógáról. Ádámot sokan ismerhetitek, hiszen a budapesti jóga életben kiemelt szerepet tudhat a magáénak. A Samadhi Jóga stúdió alapítója, ugyanakkor inspiráló életútja egyre több emberhez eljuttatja Őt a social media világán keresztül is.

Hogyan jött az életedbe a jóga szeretete? Mi volt az az első meghatározó pillanat az életedben, amikor tudtad, hogy a jóga a te utad? 


Sokszor elmeséltem ezt a történetet, ami a legtöbb embernek hihetetlen, mert olyan sorsszerű dolgok vannak benne, hogy lehet, én se hinném el, hogy ha más szájából hallanám. Most nem mennék bele hosszan, de a lényege az a dolognak, hogy mérnök, informatikusi pályára készültem, de abszolút nem volt önazonos, amit csináltam. Igazából, ami engem mindig is érdekelt, az a mozgás volt. Apukám tesi tanár volt, ezért én is pingpongoztam, teniszeztem, úsztam, karatéztam 6 évig. A másik fontos dolog, ami gyerekként is megérintett, az a tanítás volt, hiszen a szüleim tanárok. Apukám már nem él, de édesanyám még mindig tanít. A tanítás iránti vágy bennem is megvolt, de egy állami, szabályozott rendszerben nem tudtam elképzelni, hogy mondjuk Adyt tanítsak, pedig őt még szeretem is…



... átadni szerettél volna...



Igen, valamit átadni. A harmadik dolog pedig a spiritualitás volt. Lehet, hogy elcsépelt fogalom, de nem tudok jobb szót rá. Maga az önismereti út, az élet nagy kérdéseire való válaszkeresés mindig is jelen volt az életemben. Nagyon fiatalon jött ez a felismerés, hogy nem tudom, hogy ki néz ki a fejemből. Erre a dologra pedig válaszolni kellene, mert nincs egy alapja így az életemnek, ha azt se tudom, ki vagyok.
Rendben, hogy van egy egyszerű személyiségem, egy kis testem, de mégis a tudat honnan jön? Az én-tudat jelensége nagyon gyorsan elkezdett foglalkoztatni.
Ennek ellenére aztán később fiatalon egy nagyon racionális, informatikusi pályán mozogtam, amiben rengeteg belső feszültség volt amiatt, hogy nem éreztem úgy, hogy ez lenne az utam. Otthon vita volt, hogy nem úgy sikerültek a vizsgáim. Később jöttek az olyan véletlenek, hogy sztrájkoltak a vasutasok, én pedig nem tudtam bemenni vizsgázni, vagy rendszeresen egy pont kellett volna a sikeres vizsgához. Jöttek ezek a jelek, hogy nem erre kellene menni, csak arra nem érkezett jel, hogy mi az, amit csinálnom kellene.
Volt egy súlyos kartörésem, ennek mai napig látszik a nyoma, ez már 10 éve. Ennek következtében fél évig lebénultam, így hogy volt időm gondolkodni, hogy mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Bármennyire is furán hangzik, de végül elmentem egy látónőhöz, hogy mégis ő mit javasol és gyakorlatilag kicsit ködösen fogalmazva, de a jógát mondta. Akkor még nem sejtettem, hogy mire céloz egészen pontosan, mert olyasmit mondott, hogy mozgáskultúrával fogok foglalkozni, meg sporttal. Ő azt mondta, hogy igazából nekem ennyit kellett hallanom és menjek haza és az alapján meg fogom találni. Amikor hazamentem egy másik véletlennek köszönhetően ráakadtam egy hirdetésre arról, hogy Pesten indul egy jóga oktató képzés, és nem csak egy jelnek éreztem, hanem egyértelmű volt, hogy nekem erre jelentkeznem kell. Rögtön megérintett, bár előtte nem is jógáztam, a jóga filozófiájával sem találkoztam.
Minden fajta természetgyógyász és hasonló tanfolyamon, beavatáson végig mentem, de a jóga valahogy kimaradt az egészből, a végén mégis egyértelművé vált, hogy nekem ezt kell csinálnom. De ugye le volt bénulva a karom és ez az állapot már fél éve tartott. Az orvosok is azt mondták, hogy nem biztos, hogy ez jó irányba fog változni. Át kellett vágjanak egy ideget a karomban, így bénultam le. Az alatt a fél év alatt annyi változás volt, hogy a kisujjam tudtam egy picikét mozgatni, de ez nem volt egy túl biztató jel.


De mennyire jó, olyan mintha teljesen más emberrel beszélgetnék. Érződik, hogy megtaláltad magad és az az ember, aki régen voltál... nem mondom, hogy nyoma sincs, de teljesen átalakult.



Én azt mondanám inkább, hogy visszataláltam magamhoz. Mindig is az voltam, aki most vagyok, csak eltávolodtam önmagamtól abban az időben. Ami azóta is megtörtént egy párszor, nyilván az ember élete ilyen a civilizációban, itt a fővárosban, hogy még a jógi is néha megfeledkezik önmagáról. Majd jön egy pofon vagy egy kartörés és rájön miújság. Voltak ilyen köreim mostanában is, de most szerencsére nem vártam meg, míg eltörik megint a karom, haha.
Visszatérve: nyilván, amikor az ember ott van a kórházi ágyon, a második műtétjén, aztán utána fél éve le van bénulva, felteszi ezeket a kérdéseket, hogy miért velem történik ez. Bármilyen furán is hangzik, így utólag, de ez az egyik legjobb dolog, ami történt velem. Ha ez nincs, akkor lehet, hogy még mindig a negyedik évemet próbálnám elvégezni az egyetemen, vagy olyan dolgot csinálnék, amit utálok.
Tudtam, hogy a jóga az én utam, de rengeteg kérdőjel volt. Az ingázás Pestre, hogy honnan lesz erre pénzem, hogy mi lesz a karommal... egyszóval semmi nem volt meg. A dolgok aztán pedig maguktól kialakultak. Igazából 3 hét alatt helyrejött a karom, a finommotorikus mozgások is helyreálltak. Mostmár szakemberként én is látom, hogy a jóga sok más mellett az ideg- és az izomrendszer kapcsolatát is nagyon jól helyreállítja. Szükségem volt rá, hogy újra elkezdjek a testemre figyelni. Ne csak az legyen, hogy elmegyek fizikoterápiára és közben a telefonomat nyomkodom és máshol járok. A jógánál az volt, hogy amikor leteszem a kezemet, akkor figyeljek arra, hogy mi történik, hogyan terhelek rá, hogyan kéne használni a saját testemet így újra kialakult a test-tudat a karomban is.



A jóga milyen erényeket, tulajdonságokat erősített meg benned? Akár az érzelmi intelligencia szintjén, akár testileg. Gondolom a test-tudatod fejlődött. Erről mesélnél még egy picit, hogy a jóga érzelmileg miket hozott még magával?




Ha ki kellene emelnem valamit, amellett hogy a jóga testi szinten, személyiség szinten, spirituális szinten is fejleszti az embert... talán a jógának az egyik legfontosabb eszköze a tudatosság növelés. Kicsit nehéz megfogalmazni konyhanyelven, hogy mit jelent, ha az ember tudatosabbá válik, de talán azt mondanám, hogy... ugye az ember hajlamos úgy élni az életét, hogy azonosul azokkal a viselkedési mintákkal, programokkal, amiket kapott a szüleitől, tanáraitól, az első szerelmétől, a baráti körétől, a médiától, a társadalomtól és meg se kérdőjelezi azt, hogy amik benne vannak a fejében, amik alapján reagál vagy amik alapján előítéletei vannak, az tényleg saját-e vagy más emberek gondolatait fogadta el sajátjaként.
Alapbeállítás szerint nincsen meg szerintem az embernek az a fajta távolsága a saját elméjétől, személyiségétől, amit a jóga képes megadni. A jóga egy olyan eszközt képes adni az embernek, amivel képes úgy tekinteni a gondolataira, a belső tartalmaira, hogy ez nem teljesen én vagyok, hanem ez bennem van. De ehhez ki kell lépni ezekből, különben az ember csak ismétli karmikusan vagy más szóval determinálva ezeket a mintázatokat és végső soron nincsen szabadsági foka, csak egy program fut. Ezért is mondják azt, hogy a jóga a megszabaduláshoz vezet. Ennek a folyamatnak sok szintje van és ez a szintje az, ami talán kézzel fogható a mai ember számára is, hogy a személyiségét képes tudatosan alakítani. Képes egy pillanatra megállni és azt mondani, hogy igen, most leültem egy meditációs pózba, vagy csak az ágyam szélére és megfigyelem azt, hogy a bennem levő programok hasznosak-e, hogy egyáltalán honnan származnak. A jóga ezt a fajta képességet tanítja meg, hogy ne azonosulj mindig az elméddel, a programmal, amit a világtól kaptál, hanem felül tudj ezeken emelkedni.



Én erre azt mondanám, hogy jelen vagy önmagadban. Tudod, hogy ki vagy és jelen vagy ebben.
Tudom, hogy a jógát nem szokták azzal összekötni, hogy valaki népszerű lesz, viszont nálad azt látom, hogy van egy nagyon erős “rajongótábor”. Akik követnek téged, akik szeretnek téged. Ez nálad mennyire tudatos vagy mennyire inspirálóan hatsz a közegre? Vagy egyszerűen csak adod önmagadat ebben az egészben ? Vagy van valamilyen tudatosság abban ahogyan a social media-t kezeled, ahogy ezt az egészet felépítetted ? Vagy ez csak egyszerűen kialakult és láttad, hogy ez jól működik és elég ha önmagadat adod és azt is szeretik.



Mindenben van egy kis igazság, amit mondtál. Az egésznek az alapja az az önazonosság, nem csinálok olyan dolgot, ami nem én vagyok. Amitől működik az egész dolog az talán az, hogy amit én éppen leírok vagy kiposztolok az nem egy általános igazság, amit éppen olvastam egy könyvben, vagy ami csak összeállt a fejemben, hanem olyan dolgok, amit éppen élek, amire éppen én is rájövök, hiszen én is úton vagyok. Sokszor leírom az oldalamra is, hogy mindig azt posztolom, amit éppen akkor megláttam. Nem okoskodni akarok, hanem sokszor magamnak írom ezeket a posztokat. Ha rájövök, hogy na igen, így kéne helyesen működni, akkor leírom és más is kaphat valamit ebből. Én azt látom, hogy ha igazán autentikus valaki, élje azt, amit tanít. Lehet a megértést átadni és az is hasznos, de amikor élek valamit, éppen küzdök valamiért, éppen úton vagyok én is valami felé, akkor az tud a legtöbbet adni valaki másnak. Sokszor akár jógaórán is, ha valakinek volt egy betegsége és abból meggyógyult, kötött volt valamije és azt ő fejlesztette, akkor tud a legtöbbet segíteni annak, aki hasonló problémával küzd. Biztos, hogy ez az alapja az egésznek, hogy igyekszem azt élni, amit tanítok, még ha tökéletesen biztosan nem is sikerülhet.



Főleg napjainkban, pl. én, az y-on generáció tagja, konkrétan a telefonon lógok, ott olvasok mindent. Oké, hogy vannak könyveink, de bármit szeretnénk megtudni, az első az internet, az első a Social Media... ezért kérdeztem félve az előbb, hogy a Facebookot meg a jóga életmódot, hogyan lehet összetenni. Ez kicsit életidegen számomra, viszont nagyon fontos, hogy ez is jelen legyen, hogy ezek az emberek ne zárkózzanak el ettől.
Az elején említetted, hogy nem tudtad, hogy ki is vagy valójában, ezt kerested. Most már tudod, hogy ki vagy? Tudnád magad jellemezni pár szóban, mondjuk olyannak, aki még soha nem hallott rólad és nem is tudja, hogy mit csinálsz? Csak az alapvető tulajdonságaidat...



Úgy látom, hogy nincs ilyen, hogy Diószegi Ádám. Pontosabban van, de az egy koncepcióhalmaz. Pont az a problémája a mai embernek, hogy azonosul ezekkel a mintázatokkal, amiről már beszéltünk. Volt apukám, anyukám, viselkedési minták, amiket átvettem, voltak tanáraim, érintkeztem személyekkel és az ember, amikor magára gondol, akkor az az érzése, hogy ő ezeknek az összegzése. A legtöbb ember soha nem kérdőjelezi meg azt, hogy egyenlő vagyok-e a személyiségemmel. Mindenki azonosul az elméjével és éli az életét úgy, hogy a felszedett viselkedésmintái, vagyis a karma fogságában van. Így igazából nincsen szabad akarat, hanem ismételjük ezeket a programokat.
Rengeteg mindenre rá kellett jönnöm, hogy mi nem vagyok. Rájöttem arra, hogy van egy fizikai testem, amit használok, amivel érzékelek, kinézek a szememen, hallgatózom a fülemen... van egy testem, amit használok járműként és van egy szoftver, a személyiségem, ami ezt működteti, de nem vagyok igazából velük egyenlő. Szerintem az ember, amikor az igazi önismeret útjára lép, akkor pont arra jön rá, hogy mennyi minden nem ő.



Gondolom akkor az egot is könnyebb átlépni vagy elengedni, hogyha így tekintesz magadra. Nyilván az ego akkor erősödik, ha csak én-én-én, hogy csak magamról szól az egész.


Az ego az pont a hamis gondolat arról, hogy én ez és ez vagyok. Mindenki az életét az én meg az enyém kategóriájára építi, de nem kérdőjelezi meg, hogy ez az én, amit emlegetünk naponta többször és evidenciálisan ott van a létezésünk alapjaként, az mégis micsoda? Tényleg külön áll a világ többi részétől, tényleg van egy elkülönült énem, tényleg van-e az én meg a nem-én kategóriája, vagy ez csak a fejemben lévő koncepció. Ezeket soha nem vizsgálja meg az ember, ha nem lesz tudatossá. Szóval mondhatjuk azt, hogy az egot így könnyű volt elengedni, mert nincs is nagyon alapja, ha az ember egyszer igazán odanéz.


Azt is lehet valóságnak érzékelni, de szerintem ez személyiség függő...


Nekem 4-5 éves koromban volt egy nagyon erős élményem arról, hogy nem a testem, és nem a személyiségem vagyok. Nyílván, akinek 50 éven keresztül fenn áll az egojának a rendszere, ennyi ideje azonosult egy névvel és formával, egy testtel és személyiséggel, neki hosszabb út lesz mire elengedi.



Hogy érzed: van növekvő tendencia ebben? Kezdtek az emberek felébredni, mennyire vágynak erre, hogy megismerjék önmagukat, hogy tudatossabbá váljanak, mert azt én is érzem, hogy itt Budapesten az emberek önmaguktól kissé eltávolodtak. Erdélyi vagyok és otthon sokkal közelebbi minden, de itt a nagyvárosban tényleg érzékelhető a mókuskerék effektus. Hogyan látod a nagyvárosi embereket? Kezdtek-e el erre is figyelni, összpontosítani, hiszen fontos, hogy magamra is szánjak időt és hogy önmagammal is foglalkozzak.



Van egy ilyen tendencia, igen. Én azt gondolom, hogy a jóga nagyon sokat alakult az utóbbi időben, mondjuk az elmúlt 10 évben. Amikor elkezdtem vele foglalkozni, akkor jóval kevesebb jóga stúdió volt, Magyarországon és külföldön is egyaránt. Egyre többen jógáznak, egyre többen látják ennek a hasznát és egyre nagyobb az igény és az érdeklődés is. Olyan tendenciát is látok, hogy nem csak a mennyiség, hanem a minőség szintjén is változik a jóga a jó irányba. Az embereknek van igénye erre és nyilván a jógának változnia kell abban a formában, hogy be tudja fogadni a mai ember is. Jógát oktatunk, ami 6000 éve létezik, de egészen más a mostani jóga, mint ahonnan indult.



Kicsit a hagyományos, állami iskolai intézményekhez is tudnám hasonlítani: olyasmiket tanítanak, ami már nagyon régi tudás és nem tudjuk feltétlen a mindennapokban alkalmazni. Néha ezt érzem a jógánál is: édesapám 24 éve jógázik, én így nőttem fel, hogy folyton láttam, hogy jógázik. Mindig azt láttam, hogy aki nyitott erre, azok könnyedén be tudják fogadni, de akik nagyon elvakít ez a modern kor, azoknak picit nehezebb lelassítani.



Annyi jógafajta van már, hogy szerintem mindenki meg tudja találni azt a fajtát, ami neki megfelelő. A tapasztalataim azt mutatják, hogy van, akinek jobban bejön egy mozgalmasabb óra, például vannak a flow típusú órák, ahol dinamikusan vannak összekötve az elemek. Sok tekintetben a mai embernek ez a könnyebben értelmezhetőbb, hasznosabb, hiszen végig le van kötve a figyelme. Egy mozgó-meditációt tapasztal meg és nem statikus pózokban unatkozik, gondolkodik. Viszont aki komolyabban akar gyakorolni, annak egy statikusabb, lassabb órában, ahol a légzések és az ülő meditáció is szerepet kap, mélyebb élményei lehetnek.



... akkor ez is abszolút személyre szabható. Nem kell senki attól féljen, hogy nem találja meg azt, ami...



...ezt keresni kell, hogy milyen óra típus illik hozzá a legjobban és ugyanilyen fontos az oktató személye is.



Arra vagyok kíváncsi, hogy a jógán kívül van még olyan dolog az életedben, ami felfrissít? Meg persze Kozmoszon, a kutyádon kívül...


Igen, neki sok szempontból helye van az életemben, hiszen van egy olyan tanítóm, a kutyám, ami rákényszerít arra, hogy minden nap háromszor-négyszer levigyem sétálni, szóval legyek magammal eleget. Ez biztos, hogy hasznos számomra itt Pesten. Vidéken nőttem fel és a fővárosban azért más az élet ritmusa, de van egy ilyen tanítom, aki rászoktatott erre, hogy napi 3-4 órát azért figyeljek befelé. Nem mindig kényelmes, de biztos, hogy nem csak ő élvezi a sétákat, hanem számomra is hasznos.


Meg gondolom a szeretet nyelvedet is nagyon fejleszti. Meg úgy is néz ki Kozmosz, mint egy tanító... tényleg nagyon szép kutya. Ránéz az ember és azt kérdi magától, hogy úristen ez kutya honnan jött?


Nem vagyok az a túlmisztifikálós típus, de neki van egy rendeltetése. Azt gondolom, hogy ha valaki kiül egy székbe, ősz a haja és szépen magyaráz különböző spirituális dolgokról, nem csak ilyen egy tanító. Lehet, hogy egy kutya formájában jelenik meg. Azt gondolom, hogy a guru nem személy az ember életében, csak olyan formában is meg tud jelenni. A guru az egy minőség, az egy energia és mindenhol ott van a világon, csak lehet, hogy nem szembe ötlően egy ilyen mester formájában, hanem mondjuk egy kutya formájában vagy akár egy tragédia, egy kartörés formájában, amiben persze nehezebb észrevenni.
Szóval a séta biztos, hogy az első helyen van, és ami még nekem hasonlóan fejlesztő, mint a jóga, az lehet, hogy elsőre furán hangzik, de a kick-box. Azt gondolom, hogy van a női jóga, női körök, ahol a nők találkoznak és megosztanak egymással olyan dolgokat, amiket csak egy nő tud megérteni és sokszor az az érzésem, hogy egy kick-box vagy bármilyen más küzdősport edzés az igazából a férfi kör. Ez nem csak arról szól, hogy ki vágja pofán a másikat, hanem ott rengeteg energia cserélődik. Az hogy, hogyan támadok, be merek-e vállalni egy pofont, ha kapok egyet, akkor mi fog történni? Felállok vagy becsinálok? Mikor merek beleállni egy döntésembe, hogy akkor most támadok?
Rengeteget fejleszt a személyiségemen és azt látom, hogy a jóga mellett, ami egy bizonyos típusú energia, a testemnek is szüksége van arra, hogy legyen robbanékonysága, legyen kardióm, legyen erőm, legyenek reflexeim... a jógától ezt nem kapom meg, mert az nem ilyen mozgásforma. Testileg is tök jó a kick-box, és emellett megadja azt a fajta energiát, ami pluszba kell ahhoz, hogy a személyiségem is egyensúlyba legyen.


Kicsit mesélj a jóga stúdiódról: hogyan indult? Biztos, hogy nagy kalandként indult. Így, ahogy elnézem, elég nagy... úgyhogy munka biztos, hogy volt vele.



Nehezen szántam rá magam... azt mondanám, hogy voltak ellenérveim. Több ember megkeresett korábban már azzal, hogy csináljunk jóga stúdiót. Voltak mindenféle tervek, amik nem tetszettek, nem az a minőség volt, nem az hozzáállás, volt akivel úgy éreztem nem tudnék együtt dolgozni... Megtanultam, hogy nagyon meg kell válogatni, hogy kivel dolgozik együtt az ember, mert hiába jó az ötlet vagy hiába van hozzá tőke, ha az emberi tényező nem megfelelő, akkor az egész mehet a kukába. A mostani üzlettársam, Marietta, akivel csinálom a mostani jóga stúdiót, ő is megkeresett a stúdió ötletével és élből elutasítottam. Rossz élményeim voltak, nem akartam, hogy a szabadságomat korlátozza a vállalkozás, amivel már napi szinten kell foglalkozni, ahol már alkalmazottak vannak... éreztem azt, hogy rengeteg plusz operatív munka, feladat és felelősség tartozik hozzá. Azelőtt sokkal egyszerűbben működtem: volt a saját kis Facebook oldalam, megcsináltam a saját eseményemet, saját marketinggel, a saját weboldalamat, a saját fotóimat, kibéreltem a helyet... egyszóval, mindent én csináltam. Ebben az esetben nem kell valakiben megbízni, nem kell emberismeretet gyakorolni, nem kell hatni valakire, motiválni egy másik embert és a stúdiónál tudtam, hogy nekem rengeteg plusz feladatom lesz és nem csak külső feladatok, hanem a személyiségemet is fejlesztenem és alakítanom kell.
Számomra fontos volt az is, hogy tudjak menni bármikor nyaralni vagy képezni magam. Mindezeket elmondtam Mariettának és kívánicságból rákérdezett, hogy mégis mi kellene ahhoz, hogy meggondoljam magam. Egy helyszín- válaszoltam, mert tartom olyan jónak az érzékelőimet, hogyha belépek egy térbe, akkor tudom, hogy na ez az! Egyből tudtam, amikor ide beléptem, hogy na ez lesz a mi jóga stúdiónk. Hát kb. így indult a Samadhi Jógastúdió…



A kilátás is rásegít...


Igen a panoráma, meg a nagy terem, jó a szellőzés, a csönd, meg legfőképp az oktatók is olyanok, hogy mindenkinek meg van az a fajta mélysége, hogy jógának nevezhessük azt, amit csinálunk.



Néztem őket az oldalon, tényleg mindegyikük különbözik valamiben.



Mindenki egyéniség, mindenki egy külön színe a szivárványnak, mindenki egy picikét más és néha pont emiatt izgalmas kihívás egységben dolgozni, de....



... és mi volt a legnehezebb. Ami után elindult és megnyitott, mi volt az, amire azt mondtad, hogy Pfuhh! Erre nem készültem.



Amit említettem már: az emberi tényező. Én nagyon racionális tudok lenni: kiszámoljuk a dolgokat, kitaláljuk, tervezünk és ez a része tök jól ment, nem is volt vele semmi baj.
Az viszont nehéz, hogy az ember munkaadóként hogyan alakítson ki egy légkört, ami szereteten alapszik, ami nem egy olyan munkahely, ahol mindenki bejön és csak megtartja az óráját, hanem ahol elfogadás van, ahol baráti viszonyban vagy az oktatókkal, de mégse legyen az, hogy nincsenek meghúzva a határok, mert egy vállalkozás se tud úgy működni, hogy mindenki megy a saját feje után. Egységet tartani, határokat húzni, szabályokat lefektetni és mindezt úgy, hogy mindenki jól érezze magát benne és önmaga maradjon, na ez nem egyszerű.



Nyilván, hogyha munkaadóként is jelen vagy, akkor számukra biztonságot is jelentesz és szerintem ez nagy felelősség, mert felelsz értük és valamilyen formában ráhatással vagy az életükre meg azokra is, akik körülöttük vannak. Ezt nehéz volt kezelni vagy természetes volt, hogy tök jól mennek a dolgok és nem lesz semmi baj?



Ez a része természetes volt. Az csodás dolog, hogy én egyfajta szabadságot az életemben már elértem, azzal foglalkozom, amit szeretek, nem nevezném munkának a jógát, és örülök, hogy ezt meg tudtam osztani másokkal, az oktatóinkkal is. Egy olyan dolgot lehetett a Marietta segítségével létrehozni, ami ezt a fajta szabadságot kiterjeszti más emberekre. Szerintem egy ponton természetesen kell jönnie annak, hogy az ember amije van, azt másokkal is meg akarja osztani…

 

19.900,-Ft FELETTI VÁSÁRLÁSNÁL A SZÁLLÍTÁS INGYENES!

Webáruház készítés