Németh Gergővel beszélgettünk - interjú sorozat 2.

Mi volt az a meghatározó életszakaszod, ami a jóga irányába „sodort”?

Viszonylag fiatalon elkezdtem keresni a válaszokat az “élet nagy kérdéseire”. Meghallgattam minden elérhető szellemi vezetőt, elolvastam minden kezem ügyébe kerülő spirituális irodalmat, gyakoroltam karatét, csikungot, tajcsit, do-int, és nagyon sokat tanultam belőlük, de a lényeg mindenhonnan hiányzott. A jógában találtam meg végül azt a mozgás- és bölcseleti rendszert, amit teljesnek éreztem. Ez az út a Himalájai Tradíció által tanított meditációban teljesedett ki, és végül az advaita védánta nevű védikus filozófia tanítójánál, Ganga Míránál ért véget. A mozgás is része volt ennek az folyamatnak, de inkább csak a keresés hasznos melléktermékének tekintettem, mint célnak.

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, mennyi mindent csináltál a Mandala Jóga Stúdiók megalapítása előtt. Milyen utat jár be az, aki az ékszer márkától eljut a jógáig? Te milyen utat jártál be?

Pedagógus családból származom, ezért a diploma megszerzése alapkövetelmény volt otthon. Viszont 18 évesen még nem tudtam eldönteni, hogy a Színművészetire, az ELTE pszichológia, esetleg filozófia szakára jelentkezzek, vagy inkább programozó legyek. Hogy időt nyerjek, elmentem dolgozni egy kaszinóba, ahol angolul jól beszélő fiatalokat kerestek. Néhány évre ottragadtam, mert megbecsültek és nagyon jól kerestem. Az éjszakázást viszont nem tudtam megszokni, és szerettem volna valami értelmesebbet csinálni, úgyhogy 24 évesen kitaláltam, hogy a félretett pénzemből vállalkozást indítok. A célom nem a meggazdagodás volt, hanem az anyagi szabadság megteremtése. Úgy gondoltam, vonzó életforma lehet, hogy nyitok egy ezüstékszer boltot, és a telet Mexikóban töltöm árubeszerzéssel, a nyarat pedig itthon, az üzlet vezetésével. De egy hónap után elegem lett az utazgatásból, úgyhogy ebből a kétlaki életmódból nem lett semmi. Viszont megnyitottam Magyarország első ezüstékszer boltját Azték néven, ami néhány év alatt nagykereskedéssé és országos franchise hálózattá nőtte ki magát. Szembesülnöm kellett viszont azzal, hogy szeretek létrehozni dolgokat, de egyáltalán nem érdekel az üzleti világ, a profit és az öncélú növekedés kergetése. Eladtam a céget, és néhány barátommal nyitottunk egy vegetariánus reform éttermet. Ezt három évig vezettem, nem is sikertelenül, de a vendéglátást sem éreztem olyasminek, amit huzamosabb ideig tudnék művelni. Akkor már néhány éve jógáztam, úgyhogy beiratkoztam egy oktatóképzésre, és a sikeres vizsga után nyitottam egy kicsi, eldugott jógastúdiót a Kodály köröndnél. Ezt a stúdiót azóta már bezártuk, de innen indult a Mandala.

Mit tanácsolnál azoknak, akik keresik még az útjukat?

Legyenek nyitottak, de kritikusak. Nehéz megtalálni a megfelelő utat, és még nehezebb igazi vezetőt találni. Ha mozgásban, életmódban, harmóniában szeretne valaki fejlődni, arra sok nagyon jó oktatót találhat, de ha a lényegre, az élet értelmére, a valóság felismerésére keresi a választ, akkor óvatosnak kell lenni. Nincs valamiféle teszt, amivel eldönthető lenne, hogy egy adott tanító mennyire hiteles, de a választás minden következménye bennünket fog terhelni, ahogy persze a pozitív hatásait is mi élvezzük majd.

Hogyan jellemeznéd magad pár szóban, milyen Németh Gergő?

Ambivalens vagyok, mint minden ember, de megbékéltem magammal.

Olvastam a Forbes interjút veled, és egyből az merült fel bennem, hogy milyen ritka amikor a jóga és az üzlet találkozik. Hozzáteszem, teljesen természetes érzést kelt bennem. Tudatosan dolgoztál ezen, hogy ilyen harmóniában legyen a két dolog?

Nem tudom, hogy lehet másképp csinálni – egy stúdió vezetése üzleti vállalkozás, még ha nem is feltétlenül profitorientált tevékenység. Ahhoz, hogy sikeresen vezethessünk egy jógastúdiót, elsősorban hitelesnek kell lennünk a jógában (szkeptikus vagyok a külső befektető által vezetett jógaközpontok felé), megbízhatónak, korrektnek és pedánsnak kell lennünk, valamint bizonyos szintig járatosnak a pénzügyekben, könyvelésben, marketingben. De ez igaz bármilyen vállalkozásra, persze a jóga helyett más irányú szakértelemmel. Nekem szerencsém volt, mert már volt üzleti tapasztalatom, így a jógastúdiók vezetése nem jelentett kihívást, és ami a legfontosabb, hogy nem vette el a saját fejlődésemre szánt időt és energiát.

Milyen elvekre épülnek a stúdiók és hogyan tudjátok megőrizni azt?

A Mandala egy innovatív felépítésű vállalkozás: az oktatók lehetőséget kapnak arra, hogy tulajdonossá váljanak, saját stúdiót nyissanak, vagy részt vegyenek a háttérmunkában. Csak óratartásból nem könnyű eltartani magát egy jógaoktatónak, viszont ezzel a modellel a Mandalás oktatók kényelmesen meg tudnak élni, anélkül, hogy túl kellene vállalniuk magukat. Így mindenki sajátjának érzi céget, és kreatívan igyekszik hozzájárulni a működéshez.

A Mandala stúdió növekedése egyben egy nagyszerű üzleti fejlődés is. Miben és hogyan fejlődtél általa? Milyen új helyzetekkel állított szembe?

Természetemnél fogva feladatorientált vagyok, az empátia nem a legerősebb oldalam. Szerencsére a jógások között ritkábbak a súrlódások, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem az én érdemem. Hogy fejlődöm-e attól, hogy tudatában vagyok a gyengeségeimnek? Bizonyára. De azért különösebb jelentőséget nem tulajdonítok a dolognak, mert számomra a jóga célja nem a személyiségfejlődés, inkább a személyiség meghaladása, ha lehet így mondani.

Mire tanított meg a jóga? Mit találtál meg benne, amit másban nem?

A jóga komplex eszközrendszer, minden fontos problémára találunk benne gyakorlatot, megoldást vagy útmutatást. A bulvármédiában látható jógagyakorlatok nem egyenlőek a jógával. Sokféle értelemben használhatjuk a kifejezést, én többnyire valamilyen tudatosan végzett tevékenységet értek alatta. És bármi, amit tudatosan végzünk, a valóság felismerése felé vezet, tehát jóga.

Hogyan látod, a mai társadalomban az embereknek mit ad a jóga, mit keresnek benne? Van fejlődés, nyitottság az emberekben az önismeretre, tudatosságra való törekedésre?

Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy gyökerét vesztett társadalom. A vallások kiüresedtek, kevesek számára hoznak valódi megnyugvást, a materializmus pedig, mint világkép, éppen azokra a kérdésekre nem képes magyarázatot adni, ami az emberi létezés alapjait érinti: Mi az életünk értelme? Hogyan keletkezett a világ? Ki vagyok én, mint a személyiség tapasztalója? Mi a tudat?

A jóga ezekre a kérdésekre is válaszokat ígér, persze nem a fizikai gyakorlás szintjén, hanem a saját működésünkre való tudatosság fejlődésével. A jóga egy hosszú, értékes tapasztalatokkal járó út, ami lehet küzdelmes vagy örömteli, ez már tőlünk függ. Ha jó oktatót választunk, nem csak az életminőségünkön javíthatunk, de talán olyan minőségi változások is bekövetkeznek, amik alapjaiban alakítják át a világhoz és saját életünkhöz való hozzáállásunkat. Meggyőződésem, hogy a jóga az egyik legjobb dolog, amit tehetünk önmagunkért és másokért.