Jakab Adriennel beszélgettünk - interjú sorozat 3.

Mesélj kicsit arról, hogyan lesz egy közgazdászból jógaoktató?

De régen is volt már, 2007-ben jött a váltás. Akkoriban értékesítési vezetőként pörögtem végig a munkaidőt itt Budapesten. Szerettem a munkámat, sok külföldi utazással, de ugyanakkor stresszel is járt. Hisz a cégvezetés részéről a kitűzött célok teljesítése, az állandó megoldásra váró helyzetek, a folyamatos agyalás, és az elintézendők tömkelege. Hiába próbáltam a nap végén a munkát az íróasztalon hagyni, a gondolataimban jött velem haza. Szuper megoldásnak tűnt, hogy találjak egy átvezetést a napi munka és az otthonlét között. Így „betévedtem” életem első jógaórájára. Elsőre szerelem volt, bármennyire is megkínozta a testemet, az óra után mégis mindig újjászülettem. Abban a kilencven percben egyre több időt tudtam a pillanatban tölteni és nagyon élveztem. A döntés, hogy váltok, nagyon eltökélt volt. Kevesen támogatták, hisz „jógaoktató bárkiből lehet, te meg már több diplomát is szereztél”, „és képes vagy visszaadni a céges autót és tömegközlekedni?” de én mentem a szívem vágya után.

Melyek voltak az életedben azok a fontos pillanatok, amelyek egyre közelebb vittek a jógához?

A jóga kezdeti időszakban édesanyám daganatos beteg volt, szörnyű volt órákon keresztül ülni az onkológián és végignézni, hogy ez a betegség nem válogat. Ráadásul eddigi életem legnehezebb időszaka volt az, amit a rendszeres jógázás nélkül nem tudom, hogyan éltem volna túl. De tudtam, hogy bár ő gyógyíthatatlan volt, de én nem mehetek rá. Halála után elhatároztam, hogy csak olyannal fogok foglalkozni a jövőben, amivel segíthetem az embereket visszatalálni önmagukhoz és a testükön keresztül önerőből gyógyíthatják a lelküket is. A jóga küldetésemmé és hivatásommá vált.

Mit adott neked a jóga, amit esetleg máshol nem találtál meg?

Magasabb szintű tudatosságot, ön- és testismeretet, mély kapcsolódást önmagammal. Nem mondom, hogy mindezt csak a jóga által lehet elérni, de számomra ez az az út, ami folyamatosan az én szintemen alakít, formál, és farag le rólam mindent, ami nem én vagyok. A yin jóga gyakorlása és oktatása során elengedtem az akarást, és végre hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Sok helyzetben megtanultam belelazulni, amit régebben erőből és akaratból akartam megoldani.

Hogyan jött az amaSole ötlete?

2007-től, a jógaoktatásom kezdetétől dédelgettem a saját jógastúdió álmát. A terveimben először Milánó szerepelt, hisz imádom Olaszországot és akkoriban abban a trendi városban még nem is hallottak a hot jógáról. Épp másnap repültem ki, hogy megbeszéljük a teremnyitás részleteit, amikor egy csoda folytán megtaláltam ezt a helyet itt a Monostorin, és rögtön azt éreztem, hogy ez az! Ezek után már semmi értelmét nem láttam a milánói útnak, mert azonnal megszületett bennem a döntés, itthon kell maradnom. Az amaSole 2012. májusában kezdte meg működését. Pár hónapra rá az olasz, majdnem üzlettársam is megnyitotta a milánói jógastúdiót, amire hivatalos voltam, ott teljesen biztossá vált, hogy nagyon jó döntést hoztam. Nekem Magyarországon van teendőm. Azóta is hívnak órákat és képzéseket tartani Milánóba.

Mit képvisel a jóga stúdiód? Mit látsz, miért választják az emberek az amaSole-t?

Ahogy a neve is elárulja, imádd/szeresd a napot! Pozitív életszemléletet, kapcsolódást, fényt, vidámságot, közösséget képvisel a stúdió. A könnyedség mellett nagyon fontosnak tartom a szakmai színvonalat, és a jóga iránt elkötelezett, hiteles oktatókat. Az amaSoleban minden jógázó megtalálja a számára szimpatikus oktatót, akitől szívesen tanul, legyen az, egy-egy elejtett célzott mondat vagy komolyabb filozófiai tanítás.

A kezdetektől figyeltem arra, hogy családbarát stúdió legyünk. Ezért nem nyitottam franchise Bikram jógastúdiót, inkább hagytam, hogy a kollégák fekete bárányként megorroljanak rám. Én olyan központot álmodtam, ahol a szülők és a gyerekeik egyidőben külön teremben tudnak jógázni, és ebből nem engedtem. Nagyon jó érzés számomra az a látvány, ahogy az egész család mosolygósan távozik tőlünk. Fontosnak tartom azt is, hogy a stúdió egy fákkal övezett, jó levegőjű környéken legyen, hisz nem mindegy milyen levegőt szippantanak be a jógázók.

Mit gondolsz arról, hogy napjainkban sok esetben trendként kezelik a jogát? Nyilván amiatt, mert egyre többen érdeklődnék iránta. Hogyan tudjátok jóga stúdióként kezelni ezt a „hullámot„?

Valóban nagy az érdeklődés a jóga iránt, de szerintem ezt az generálja, hogy az emberek túlhajszoltak, stresszesek és megnyugvásra vágynak. Robotként élik az életüket, és sokszor arra sincs idejük, hogy a testi folyamataikra tudatosan figyeljenek. Megoldást, kiutat és segítséget várnak a jógától, amit a legtöbbször meg is kapnak. Ha valaki számára csak trend és nem marad hosszan a jóga útján, vagy csak épp egy rövid fellángolás velük kapcsolatban azt gondolom, hogy ha már egy két magot sikerült elszórni egyszer úgyis kikel. Ahogy a gyerekeknél is, lehet hogy csak 1-2 alkalommal találkozik a jógával, de mivel élményt nyújt ezáltal mélyre beépül. Játékosságot és megnyugvást nyújt számukra és amikor szükségük lesz rá, előjön a tanítása. Mi mindenkire nyitottak vagyunk, és nem ítéljük el azokat, akik nem követik minden téren a jóga tanításait. Számunkra öröm, ha megélik a szabadságukat, és ha nem is lengetik a jóga zászlaját, de haladnak az úton, fejlődnek és élik a tanításait.

Hogyan látod, mekkora az a réteg, akik a jogát nem csak trendként, hanem egyfajta önkeresésként élik meg?

Szerintem a legtöbben önkeresésként élik meg és maximum elbújnak a trendi színfalak mögé. De pont ez a szép a jógában, hogy akár az első alkalommal már képes lerántani az önmagunkról alkotott jelmezt. Elég 90 perc, hogy megismerd a tested határait, a teljesítőképességed, felismerd a megfelelési kényszeredet, hisz már épp haldokolsz, de te nyomod tovább, mert az oktató azt mondta. Szándékosan fogalmazok ilyen erősen. Rengetegszer volt már olyanra is példa, hogy valaki besétált az első órájára. Végignéztem a mozdulatait, a tudatosságát, és azt, hogy mennyire félre tudta tenni az egoját gyakorlás közben, és megemeltem a kalapomat előtte.

Mit üzennél azoknak, akik még az útjuk elején vannak?

Ne akarják görcsösen, inkább csak könnyedén, és belelazulva hagyják hogy megtörténjen. Attól, hogy esetleg később kezdték, mint mások az még nem azt jelenti, hogy az úton hátrébb tartanak. Képzeljék magukat egy falevélen heverészve, amit egy lágy sodrású víz visz a megvilágosodás tengere felé. Persze, ha kisodródtak a parthoz és megszűnni látszik a flow állapot ott bizony evezni kell és megtenni mindent, hogy újra visszakerüljenek az áramlásba.

Mit gondolsz, hol tart ma Budapest közösségi jóga élete? Milyen változásokra, megújulásokra számíthatunk?

Szeretem azt látni, ahogy a jógastúdióban új barátságok és szerelmek születnek. Fontosnak tartom, hogy legyen olyan hely, ahol az azonos érdeklődésű emberek találkozhatnak. Megoszthatják egymással a tapasztalataikat, tudatosan figyelhetnek egymásra. Nagyon elidegenedve élünk. Mindenki a telefonját bújja, észre sem veszik a munkatársakon és a családon kívül, hogy kik veszik körbe, de a jógateremben felfigyelnek másokra is. Hát még, ha egy hetet együtt táborozhatnak, kiszakadva az otthoni közegükből.

Ami a stúdión kívüli budapesti közösségi jóga életet illeti, én az utóbbi években eléggé visszavonultam. A kezdetekben nagyon lelkesen vettem részt minden program szervezésében, mert fontosnak tartottam. De rá kellett, jönnöm hogy szinte mindenki a saját gesztenyéjét kapargatja. Sok számomra a jógával nem összeegyeztethető dolgot láttam, így inkább távol maradok. Hiszem, hogy hamarosan eljön az idő, amikor közös összefogásban, önfeledten jógázhatunk.

https://www.facebook.com/AmaSoleJoga/

https://www.instagram.com/amasolejoga/

http://www.amasolejoga.hu/hu/