Kérdése van? Hívjon minket! +36-30/153-3532

PRANA-Design Blog

Bálint Jánossal beszélgettünk - interjú sorozat 10.

2020.05.25 15:00
Bálint Jánossal beszélgettünk - interjú sorozat 10.
Bálint Jánossal beszélgettünk a meditáció valódi, elemi oldalairól, és hogy mennyire különböző módon éltük meg a világban zajló lelassulást, de szó esett az online jógáról, és a gyors alkalmazkodasról is. János szavai rendkívül inspiratívak, mélyek és utat mutatnak egy kiegyensúlyozott élethez, amelyben magunkkal erős barátságban élünk. Olyan gondolatokat osztott meg velünk, amelyekre egy ilyen időszakban mindenkinek szüksége van. 

 

Hogyan jellemeznéd magad, mint jóga oktató? Mi a számodra legfontosabb, amit át szeretnél adni másoknak?

 

 

 

Milyen jógaoktató vagyok én? Ezt talán azoktól kellene megkérdezni, akik hozzám járnak, hogy hiteles információkat kapjatok! Mert ha magamról kezdek el beszélni, talán még véletlenül dícsérni kezdem magam és az nagyon fura lenne és visszatetsző, és meglehetősen ostoba. Ha meg elkezdeném magamat lehúzni, amire pont ugyanannyi okom lenne, mint a dícséretre, az meg épp azt mutatná, hogy az elmúlt 33 év alatt nem igazán sikerült sok mindent elsajátítani ebből a gyönyörű tanításból. De ha valamit mondhatok magamról, az az, hogy nem járok fehér ruhában és nem járok narancssárgában sem. Nem mondok áhitatos szavakat, nem vagyok szent és nem vagyok semmivel több, mint bárki, aki az életet szeretni akarja, élni és ha lehet, élvezni azt, amit az élet adhat. Ebben a jóga nekem nagyon sokat adott. Én is ezt akarom átadni. Azt, hogy az életet be kell engedni az ajtón és aztán a szívünkbe. Nem értek azokkal egyet, akik a jógát az élettől való menekülésnek tekintik, vagy valamiféle életellenes dolognak tartják, hiszen épp az a célja, hogy kivezessen az életből. Ez nem igaz. Azzal, hogy elkezdjük figyelni a légzést, az izmainkban és a zsigereinkben ébredő érzeteket, közelebb kerülünk a megéléshez. Minél inkább elmerülünk ebben, annál élénkebbé válik a létezés tapasztalata, annál inkább feloldódnak az ellenállások és a belső harcok bennünk és annál inkább megtaláljuk magunkban a békét. Ezt hordozza számomra az, hogy jógát tanítok.

 

Hogyan látod a mai kor emberét? Mi az amire nem fordítunk kellő energiát és mi az amire többet "kellene" fókuszáljunk?

Ahogy sokan mások, én is abban látom a MA problémáját, hogy az ember figyelme a kintre orientált és nem a bentre. Pedig ami kint van, az is bennünk válik a saját tapasztalatunkká. Ha önmagunkat jobban ismernénk, elfogadnánk és szeretnénk, a világ másmilyen lenne. Aki önmaga valamilyen szintű elutasításában él vagy a világ, a környezet, a történések, események, emberek valamilyen szintű elutasításában él, tiltakozik az ellen ami van, vívja ezt a megnyerhetetlen belső harcot. Ez örök békétlenség. A vírus, az 5G, a kormány, a globális felmelegedés, a fajok kihalása, a többi ember, aki mind rossz és rosszul csinálja, stb. Ezek ellen mind lehet tiltakozni. De a tiltakozás nem vezet eredményre. Az egyetlen helyes út az elfogadás. Megengedni, hogy valami legyen, az egyetlen lehetséges módja annak, hogy változtatni tudjunk rajta. Mert ha megengedjük, hogy valami legyen, az az egyenes szembenézés a ténnyel, ami van, az lehetőséget ad arra, hogy a bennünk dúló belső harc és félelem csendesedjen és tisztábban látva bölcsebb döntéseket hozzunk azért, hogy ami a világot a rossz irányba viszi, vagy ami az életünkben nem tetszik, azt meg tudjuk változtatni.

 

A vírus jelenleg mindenre hatással van, a Purnam hogyan alkalmazkodik az új helyzethez?

Nos a Purnam jelenleg csak a virtuális térben létezik, mivel az eddigi helyünk helyett egy újat kell keresnünk. Így minden óránkat online tartjuk és rendszeresen, majdnem minden tanárunk a megszokott időben leadja az óráját a Purnam Online-on. Ez nekünk nem új dolog, mert Távoktatási Programunk hat éve működik már, és ebben jógaoktatókat és meditáció oktatókat képzünk, de az otthoni jóga gyakorlás alapos és rendszerezett elsajátításához is adunk egy összefogott 120 órás anyagot. Szóval mondhatjuk, hogy a váltás nem volt különösebben nehéz. Most talán nehezebb a visszaváltás, mert egy megfelelő helyet találni, nagyobb kihívás, mint átállni az online óratartásra.

 

 

 

Mi az amit prioritásként kezeltek a jelenlegi helyzetben? Hogyan alakulnak az igények?

Elsődleges volt az eddigi két hónapban, hogy minden tanárunk valamilyen szintű kapcsolatban maradjon a tanítványaival és ők tovább tudjanak gyakorolni a megszokott folyamat szerint. Most, hogy újra kinyithatnak a jógatermek és élő foglalkozásokra alkalom nyílhat, meg kell találnunk a módot arra, hogy bár még nincs helyünk, de lehetőséget adjunk az élő órákra. Most ez az újabb feladat.

 

Hogyan kezdődött a jógával és a meditációval a kapcsolatod?

Mondhatom, hogy ez már egy régi történet. Még 15 éves voltam, amikor karatézni kezdtem, de nagyon rosszul bírtam az edzéseket és az edzőm elküldött a sportorvosunkhoz, hogy mondjon valamit. A sportorvos egy különben pszichiáter orvos volt, aki azt mondta, hogy azért bírom olyan rosszul az edzéseket, mert nagyon rossz a légzésem. Úgyhogy adott légzőgyakorlatokat és nekem ezeket kellett gyakorolni minden reggel korán. Néhány hét múlva már éreztem a hatást és kezdtem jobban bírni a megerőltető karate edzéseke. Aztán tovább folytatva a gyakorlást egyre inkább elkezdett érdekelni a jóga, ami nagyon sokáig csak második volt a sorban, mert első a karate volt, amiből 25 évesen fekete öves edző lettem. Mellette a különböző más keleti harcművészetek kötötték le az érdeklődésemet, mint a kendo és az iaido, valamint a thai chi. De aztán ahogy múltak az évek, egyre inkább a jóga került előtérbe és hátrébb csúsztak a harcművészetek. A meditációval különben nem is a jóga kapcsán találkoztam, hanem japán mesterem mutatta az első lépéseket.

 

 

 

A testi - lelki egyensúly elérése és megtartása sok munkát igényel. Téged mi tölt fel, mi inspirál?

Szerencsére mondhatom, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek csinálni. Látni, ahogy fejlődnek azok, akikkel foglalkozom, ahogy meghaladják önmagukat, átlépik a határaikat és mind testben, mind jellemben erősebbé válva egyre inkább a helyükre kerülnek az életben. Engem ez inspirál és ad új erőt, hogy fáradtan is, de tovább folytassam a munkát.

 

 

 

Nagyon mély és tanító gondolatokat osztasz meg a platformjaidon. Érződik, hogy nagyon tisztán átlátod az érzelmi folyamatokat. A saját fejlődésedben mi segít?

Mostanra már megtanultam, hogy a fejlődést nem az segíti, ha minden rendben. A fejlődést már nem a testi gyakorlatok bravúros kivitelezésében látom, mint ahogy talán volt ez mondjuk 20 évvel ezelőtt, hanem sokkal inkább abban, hogy hogyan tudok az eseményekhez viszonyulni. Hogyan látom az embereket és saját reakcióimat és önmagam. Persze sokat segít, hogy van kitől kérdezni. Egy élő tanár, aki utat tud mutatni, amikor nagy az ember fejében a sötétség, megfizethetetlen.

 

 

 

Mit üzennél annak aki még az útja elején jár?

Fontos, hogy az ember messzire tekintsen, legyenek céljai és megtalálja az életcélját, amiben kiteljesedhet és fontos hogy ezek a célok és maga az életcél harmóniában legyen mindazzal, amit magunkban hordozunk. Az életünk célját nem valami külső spirituális hatalom határozza meg. Még csak nem is előző életünkből hozzuk, mint ahogy azt sokan tévesen hiszik. Mi döntjük el, hogy mi legyen az és ennél fontosabb nincs, mert ez ad vezérfonalat az élethez, ez alá rendelődik minden más az életünkben, és ez tart fenn, amikor a nehézség lehúzni készül. Attól, hogy az ember jógázik, még lehetnek és lesznek is nehézségei. Hamis ígéret azt mondani, hogy a jóga segítségével minden probléma megoldódik, vagy már soha el nem ér minket. De a céljaink, amiket kitűztük magunk elé, és az életcélunk átsegít a nehézségeken, mert mindig tudjuk, hogy merre menjünk tovább.

És fontos az is, hogy a jelenben legyünk. Adjuk át magunkat a pillanatnak és éljük meg teljes erővel mindazt, ami van, beengedve az érzékeinken, az elménken és a szívünkön át.

 

 

 

Mit gondolsz, mit tanít nekünk most a vírus és a világban jelenlevő helyzet?

Ez nagyon érdekes kérdés, mert különös volt sokakat hallgatni a tanítványaim közül, akik azt mondták, hogy ez most nekik igazából nagyon jól jött, hogy otthon lehetnek, hogy home officeban dolgozhatnak, stb. De mások meg nem annyira örültek mindennek, mert elvesztették a munkájuk, a biztonságukat, az egzisztenciájukat. Szerintem nincs olyan, hogy abszolút mindenkinek ugyanazt tanítja egy helyzet. Ez a helyzet is mindenkinek önmagáról tanít valamit. Biztos vagyok benne, hogy a helyzet nem akar nekünk tanítani semmit különben, mert a helyzeteknek szerintem nincs ilyen céljuk. De mi, ha elég intelligensek vagyunk, akkor tanulhatunk magunkról, a világról meg az életről az ilyen helyzetekben. Pl. nagyon sok emberben ébredt erős félelem, ami azt jelenti, hogy a félelemről kell neki tanulnia ebben a helyzetben. De volt, aki felszabadult lett. Neki pedig arról kell tanulnia, hogy miért élt olyan életet, amiben nem lehetett az. Volt aki az egészet nem hitte el. Neki arról kell tanulnia, hogy miért ilyen bizalmatlan a világgal. És volt olyan, aki még ebben a helyzetben is a lehetőséget látta.

Ez a helyzet különben rávilágított arra, hogy világunk, globális társadalmunk törékeny. Itt vagyunk ebben a fejlett világban, fejlett kultúrával, technológiával és orvostudománnyal, de egy járvány még mindig ugyanannyira fel tudja borítani a világot, mint 300 éve. Én hiszek abban, hogy a globalizált világ globális gazdasága jobban át tud vészelni bármilyen katasztrófát, mint egy-egy elszigetelt nemzet. Az emberiség felnőttkora akkor kezdődik, amikor végre az országok és térségek közötti rivalizálás feloldódik az egymásra támaszkodás és az egymásnak segítés, az egymásra építkezés és az egymásban ébredő bizalom gyönyörű eszméjében. Nem lehetünk örökké elválasztott népek! Ugyanakkor a modern kori népvándorlás sem helyes út. A népeknek meg kell hagyni a kultúrájukat és eszméiket, amelyek nem bántóak másoknak, de ez veszélyben van minden oldalon, amikor az emberek kénytelen elhagyni otthonaikat, szülőföldjüket a megélhetés miatt. Szóval még mindig csak az emberiség gyermekkorát éljük. Mindazok a problémák, amik ma a világot sulytják, megoldhatóak, ha az ember jobban képes kiaknázni elméje képességeit. Ehhez pedig a legjobb út meditáció.

 

 

 

Hogyan tapasztaljátok, több az érdeklődő a jóga és meditáció iránt? Érezhető változás és nagyobb körben nyitottság?

A meditáció felé egyre nagyobb a nyitottság és egyre többen próbálják ezt ki és találnak rá a belső békéjükre ezáltal. Azonban a jógára eddig is nagy volt az érdeklődés. Mi egy viszonylag eldugott helyen működtünk eddig, amiben volt némi koncepció is, de volt egy nagyadag egocentrizmus, hogy hozzánk azok jöjjenek, akik tényleg tőlünk akarnak tanulni és nem csak útba esünk nekik. Szóval így is látogatták az óráinkat, de természetesen ez nem egy vállalkozásbarát szemlélet. Nemrég Indiából kaptam egy levelet, amelyben azt írták, hogy a jóga 20 éves diadalmenetét a meditáció általános elterjedése fogja követni. Ez a következő nagy spirituális trend.

Amennyire én látom, a hiteles meditáció gyakorlása lehet az emberiség szellemi felemelkedésének, az emberiség jelenkori kihívásaira való válaszok megtalálásnak az útja.